... And then sat behind Elvis - Palace Of Arts, Budapest

Fesztblog: 27th October 2014.

Na persze, nem az az Elvis! “csak” Elvis Costello volt, aki minden túlzás nélkül csodálatos több, mint két órát adott nekünk a MüPában. Beszámoló a 14. sor 3-4 székerol.

Bevallom, eloször nekem is utána kellett néznem, pontosan ki is az az Elvis Costello. Mert az oké, hogy o volt a MüPa októberi musorának címlapján, hallottam is már róla ezt-azt, de az úr nálunk annyira nem nagy név, mint amennyire az indokolt lenne. Ez, hogy nem túl ismert hazánkban, meg is látszódott a koncert nézoterén: boven voltak szabad székek, olyan jó háromnegyed-ház lehetett a Bartók Béla Hangversenyteremben. Mondjuk ez még önmagában nem lenne nagy baj, hogy nem fogy el az összes jegy, van ilyen. De az, hogy ha valaki már eljön a koncertre, majd utána már a második (!) szám után hazamegy az elso sorok valamelyikének közepérol, nos… az ilyen minek jön el? Mire számított?

Pedig a koncert kezdése igazán erosre sikerült: pontban fél nyolckor a színpadra lépett Elvis, lenyomott egy laza Hello-t, majd kezdte is a bulit, egybol a Red Shoes-szal. Ezek után ki nem találjátok, milyen cipo volt rajta aznap este!

És itt térnék ki a Muvész Úr személyiségére: hatvan éves, és még mindig úgy néz ki, mintha csak feleannyi lenne, arról nem is beszélve, hogy a fickó olyan sármos, amennyire a férfiak 99%-a ha megszakad, akkor sem lesz (ez nem csak az én megállapításom)! Az pedig elso pillantásra látszik rajta, hogy imádja, amit csinál, mindene a zene, egyszeruen él-hal érte. A hangja pedig…. nos, nem véletlenül mondták neki, hogy lehet, hogy ez az egyik legszebb szerelmes szám a világon, hallgassátok csak:

 

Szóval a koncert kezdése kifejezetten erosre sikerült, igazi örömzene volt, ami a továbbiakban csak fokozódott: régen voltam olyan koncerten, ahol szinte minden szám közben eszembe jut, hogy na, ez a legjobb szám! aztán pedig: nem, inkább ez!, vagy inkább ez! Zseniális a fickó, na.

Zseniális, több szempontból is: egyrészt mint zenész, ez aligha vitatható. Másrészt pedig Elvis Costello a nagybetus Eloadó. Az átköto szövegei viccesek, színpadi megjelenése és az egész kisugárzása pedig irigylésre méltó, és egyáltalán nem volt gond, hogy “csak” szólóban lépett színpadra, így is tökéletesen kitöltötte a több, mint két órás játékidot (hatvan évesen én örülök majd, ha két órán át tudok tartani egy gitárt, de hát ezért nem vagyok én Elvis Costello). A koncertek egyik Achilles-sarka az átköto szöveg, nem egyszer sikerül kínosra, eroltetettre a nevettetés, átvezetés. Nos, itt ilyesmirol szó sem volt!

Megtudhattuk ezen az estén, hogy a rock&roll tulajdonképpen egy budai találmány (“A rock&rollt Budán találták fel 1923-ban, aztán nem engedték, hogy Pesten játsszák, végül palackpostán betették a Dunába, és valahogy eljutott New Orleansbe”), illetve azt is, hogy mennyi szerelmes dala van (“Arra gondoltam, játszok nektek pár dalt szerelemrol, hazugságról és becsapásról – de hát van vagy négyszáz dalom, ami szerelemrol, hazugságról és becsapásról szól”). Ha mindenképpen ki kellene emelni két csúcspontot az eloadásból, akkor az egyik mindenképpen a világhíru Szomorú Vasárnap eloadása volna, a másik pedig az utolsó szám, amikor az I Want You közben tett sétált nagy kört a gitárjával a nézotéren Elvis, majd egyszer csak leült a 15. sor 3-as székére. Hát, így ült mögöttem Elvis Costello. Felejthetetlen este.

széljegyzet a 4 székrol: … és még csak annyit, hogy a körbesétán kívül még egyszer – elotte – énekelt csak úgy, hangosítás nélkül. a körbesétán viszont nem csak, hogy leült mögénk, de elotte hosszan állt is mellettünk, közben énekelt, arra pedig, amit akkor éreztem nincsenek szavak. ilyen hangot, ilyen közelrol még sohasem. nem mellékesen pedig ezúton erosítem meg a hármas szék ideiglenes gazdájának állítását (melynek igazságát hosszan susogtam a fülébe az eloadás alatt), miszerint a pasi több, mint sármos, közelrol pedig egészen, zavarba ejtoen hihetetlen, hogy éveinek száma hatossal kezdodik.

----------------------------------------------------------------------------------------

... And then sat behind Elvis - Palace Of Arts Budapest

Fesztblog: 27th October 2014.

Of course, not Elvis! He was "only" Elvis Costello, who has given us amazing for more than two hours in the Palace of Arts, without any exaggeration.

I admit, at first I had to look after me, exactly who is Elvis Costello. Because okay, that he was the Palace of Arts in October Reproduces the cover, had also heard about this and that, but the book is not that great master name as it would be justified. It's not very well known in our country, it is also apparent in the auditorium of the concert: There was plenty of free chairs, a good three-quarters of the house was Bela Bartok Concert Hall. Say this in itself would not be much trouble to not run out all the tickets, there is one. But the fact that if someone had come to the concert, and then I went home after the second number (!) Of the first lines of one of the middle, well ... this is what comes out? What did you expect?

But the start of the concert has been really strong: eight point half time Elvis came on stage, pressed a loose Hello, and then the party began, Red Shoes straight-run. After that, who does not find him, what shoes he was wearing that night!

And here I turn off the artist Lord's personality, sixty years old, and still looks as if only half the amount would be, not to mention the fact that the guy is charming as the men, 99% if it is broken, it will not be (this not just my findings)! And at first glance it seems that loves what he does, everything the music, simply live fish for it. The sound of .... Well, that's why they told him that maybe this is one of the most beautiful love number in the world, just listen:

So the start of the concert has been particularly strong, it was a real joy to music, which only further intensified: I used to be a concert, during which almost all the numbers I remember that well, it's the best number! he is not, rather it !, or rather it! Brilliant guy, now.

Genius, for several reasons: first, as a musician, it is hardly debatable. On the other hand, Elvis Costello uppercase Artist. The crossover texts are funny, theatrical release and the whole aura is enviable, and there was absolutely no problem to "only" solo on stage, so perfectly filled more than two hours of play time (at the age of sixty and I'll be glad when two hours I keep a guitar over, but that's why I'm not Elvis Costello). One of the Achilles' heel of gigs tween the text, sometimes embarrassing succeed, forced the nevettetés, transfer. Well, such a thing was not the case here!

We learned this evening that rock & roll is actually a Buda invention ("The Rock & Roll Buda was invented in 1923, he was not allowed to Budapest is played, and then bottle post were put into the Danube, and somehow got to New Orleans"), and also that how much you love songs ("I thought you play a couple of songs about love, and becsapásról lie - but we have four hundred or song is about love, and lie about becsapásról"). If in any case it should be raised to two peak points of the lecture, it is a performance of the world-famous Gloomy Sunday by all means have, and the other is the last song, when taken during the I Want You walked a large circle on the guitar and the audience of Elvis and then once just sat in the 15th row 3 seat. Well, that was sitting behind Elvis Costello. An unforgettable evening.

Callout 4 chair ... and you have only to outside the körbesétán again - before - just singing without amplification. körbesétán the other hand, not only that, he sat down behind us, but before too long stood next to us while he sang, and that I felt there are no words. Such sound has never been so close. not incidentally, hereby confirm the provisional administrator's claim triple chair (which hold the truth whispered in his ear during the show) that the guy is more than charming, and quite close, embarrassingly incredible that the number of years starting six players.